15. fejezet

Nevetve dőltem a falnak mikor Caleb a fején több napszemüveggel közeledett felém. Mikor ide kerültem ő volt a másik fiú Andy mellett, akivel nagyon szoros kapcsolatom lett. Merőben másabbak voltak. Andy a kedves és romantikus srác, míg Caleb az igazi buliarc. Elvette kezemből az üres poharamat és az asztalról felkapva egyet adta oda. Kuncogtam azon, hogy mennyire csábító próbál lenni a női szemüveggel az arcán. Elkapta a csípőmet és lassan a ritmusra, kezdtünk el mozogni. Hirtelen teljesen zavarba jöttem. Sose csinált velem senki ilyet, csak Zayn.
- Ideje hagynod most már. - jött oda nevetve Andy és kimentett ittas barátunk karjai közül.
- Ne már! Ünneprontó! - vigyorgott rám Caleb és tovább állt.
- Még csak pár órája tart az egész és már részeg.
- Mindig is tudtuk milyen. - nevettem el magamat.
- Jó látni.
- Téged is. És hogy megy a munka?
- Fárasztó, de jól. - mosolygott és az egyik poharat nyújtotta - Sarah mondta, hogy eljössz.
- Ha már kaptam meghívást. - vettem el tőle - Vodka?
- A bárban is azt ittunk.
- Jó az emlékezeted. - ittam bele.
- Lana is itt van. - nézett körbe - Valahol még itt volt.
Sóhajtva néztem rá, mire megadóan felemelte kezeit. Tudta, hogy az utóbbi időben mi már nem vagyunk olyan barátnők mint régen, de valahogy ezt nem akarta elfogadni. Azt mondta rá, hogy nem akarja azt látni, hogy egyedül maradok. Pedig ez közel sem igaz.. De ő és még sokan mások ezt nem tudhatják.
- Azért remélem a vizes póló versenyen részt veszel. - vigyorogva karolta át nyakamat Caleb mikor visszatért.
- Hozzál már. - nézett rá Andy - Haver, keress mást.
- De! - mutatott rám - Dögös a csaj.Te lehet már csókolóztál vele, de ha azt nézzük ő az egyetem tiltott gyümölcse. 
- Micsoda? - néztem rá meglepödve.
- A fiúknál te vagy a tiltott gyümölcs. Sokan odáig vannak érted, de mivel tudják mi történt veled, megbeszélték, hogy csak te lehetsz az aki választ, ők hozzád sem érhetnek kb. 
- Úristen. - nevettem el magamat.
- Táncoljunk! - vette el Caleb a poharamat és Andy kezébe nyomta. 
A táncoló tömegbe húzott és szorosan magához ölelt. Csípőnk együtt mozgott és testemet simogatta. Kellemetlenül éreztem magam. De hagytam neki, ha már én vagyok a tiltott gyümölcsök. Úgy sem fog emlékezni erre sem. A barátjai körbe álltak minket és a hangos zene ellenére is hallottam mikor azt mondják, mekkora mázlista a srác. Hát nem tudom.. Egy csapat idióta ezt mázlinak tartja. Megérteném ha valami gyík kör lennének. De nem! Határozottan helyesek és a tipikus rossz fiúk akikért a lányok oda vannak.
Nehezen, de sikerült megszabadulnom a fiúktól, így arra jutottam megkeresem barátnőmet és beszélek vele. De sehol sem találtam. Bejártam már minden helyet szinte, de sehol sem leltem meg. A lépcsőn igyekeztem le, mikor hátulról megfogták a karomat. Emma volt az. Mosolyogva nézett rám és lejjebb lépett a lépcsőn.
- Nem is tudtam, hogy eljössz.
- De, a lányok meghívtak. - néztem körbe.
- Keresel valakit?
- Ühm.. Ami azt illeti nem tudod Lana merre van?
- Lana? Azt hiszem egy fél órája ment el. 
- Franc! 
- Baj van?
- Ja, nem csak beszélni akartam vele. 
- Gyere, igyunk valamit.
- Nem köszönöm! A fiúk így is a sárga földig akartak itatni elég az az alkohol mennyiség ami mára bennem van. 
- Kár, majd beszélünk!
Figyeltem ahogyan vissza rohan a barátnőihez és tovább beszélnek. Furcsa volt, nem olyan mint máskor. 

****

Mikor eldördült az első lövés, mindenki sikítani kezdett és a zene elhalkult. A hallgatok a földön guggoltak, és néhányan zokogtak. Az oszlopnak dőlve hunytam le szemeimet és próbáltam, betudni, hogy valószínűleg ez valami álom. De nem volt az.

- Pofa be! - kiabált a tag az egyik zokogó lányra - Kussolj vagy golyót, kapsz a fejedbe!

Ez nem álom. Ez itt a valóság, ami ismétli önmagát. Miért velem?

- Mindent átkutatni. - szólalt meg egy mélyebb, ismerős hang - Meg kell találnunk.

Óvatosan néztem ki az oszlop mögül és akkor szembesült velem, ez Frank fia. Ott volt azon az estén az étterembe. Velem szemben ült az Apja oldalán. Ahogy tudom mindig is az Apja helyére pályázott.

Sokan vannak. Lassan négykézláb mászni kezdtem a folyosó felé, ami egyáltalán nem volt kivilágítva. El kell szöknöm. Mikor megpróbáltam felállni, meglöktem az egyik lányt aki felborult és egyből mindenki ránk figyelt.

- Ott van! - kiáltott az egyik alak.

- Élve kell a lány! - indult meg felém Frank fia.

Felugrottam a földről és a rohantam a sötét folyosón. Kész szerencse, hogy évekig jártam végig a helyeket, így mindent tudok erről a helyről. Gyorsan befordultam az egyik szekrény mögé és számat befogva tartottam vissza remegő lihegésemet. Hallottam a lépteket, amik nem voltak olyan messze.

- Bújj elő cica, úgy is megtalállak. - morogta - De tudok jobb dolgot is mint, hogy keresselek.

- Hagyj békén! - hallottam meg Emma síros hangját.

- Gyere elő vagy többet nem hallod a hangját, se te, se a drága barátja.

Hirtelen felkapcsolódtak a lámpák és tudtam ennyi. Nincs hová menekülni. Ha futok, akkor lelő. Ha nem adom meg magam, akkor Emma issza meg a levét. Mély levegőt véve léptem ki a szekrény takarásából és szembe álltam velük. Emma ijedten nézett rám, miközben a fekete hajú srác a fejéhez fogta a fegyvert.

- Mennyit változtál Kathlyn.

- Engedd el.. - emeltem fel a karjaimat - Hagyd békén őt és mindenki mást. Itt vagyok.

- Látom. - dobta a földre a lányt - Azt hitted normális életed lesz?

Meg se mertem moccanni. Emma a földön feküdt a fejét fogta. Vérzett a homloka, ahogyan a fal csempézett részébe verte. Istenem, annyira sajnálom. Tekintetünk találkozott és újból sírni kezdett mikor a támadónk meg fogta a nyakamat.

- Ne öld meg! - sírt fel Emma.

- Inkább hívd a megmentődet, mielőtt meghalnál. - válaszolta - Nekünk dolgunk van. Fordulj!

Megfordultam és éreztem, ahogyan a hátamnak nyomja a fegyvert. Lépésekre késztetett és újból sötét lett a folyosón. Valószínűleg eléggé megzavarta, hiszen gyorsan eltudtam lökni és tovább futni. Betörtem magam előtt az egyik ajtót és végig rohantam a padok között. Valahogy középtájon lehettem, mikor a pad alá bújva sírtam némán. Meg fogok halni. Lehunytam a szemem és vártam. Vártam mikor talál meg.

- Bújj elő, na..

- Hé! Inkább ezt kapd ki Tyler. - hallottam meg Harry hangját és egy puffanást a földön - Kikki.. Gyere elő.

Félve néztem fel, és zokogni kezdtem, mikor láttam, hogy a srác eszméletlenül fekszik a lábai előtt. Harry elvette a fegyverét és megkötötte a kezét, amíg lementem hozzá. Szorosan a mellkasához bújtam és könyörögtem neki, hogy mentsen meg. Ahogyan az ajtó felé vettük az irányt Zayn jelent meg. Harry maga mögé tolt és az előtte lévő személyre bámult.

- Emma a másodikon van. - mondta közönyösen.

Zayn semmit se szólt csak rohanni kezdett. És akkor a szívem szakadt meg. Megszorítottam Harry kezét és a hátának döntöttem a fejemet.

- Gyere, nálam alszol ma.
Mikor kiléptünk a folyosóra hallottam ahogyan rendőrök jönnek felénk. Megrántottam Harry karját aki egyből rám nézett. 
- Menj! Várj meg a mellék utcában.
- Vigyázz magadra. - szorította meg a kezem, majd elengedte és eltűnt az egyik teremben. 
A folyosón neki dőltem a falnak és végig csúsztam rajta. Hallottam közeledni a lépteket és a zseblámpa felé néztem. Felismertem azt aki előttem állt. Többször volt rám tapadva, mint testőröm. Egyből elguggolt elém és nézi kezdett.
- Kathlyn, minden rendben?
- Jól vagyok. - feleltem - Csak ki akarok innen menni.
- Gyere, kiviszlek. 
Segített felállni és a kijárat felé igyekeztünk. Minél hamarabb meg akarok szabadulni ettől a helytől. Kint a járőr autókhoz vezetett engem és egy nő átmotozott. Orvost is hívni akartak, hiszen remegtek a végtagjaim, de megtagadtam mindent. Mikor már nem figyeltek rám mert hozták ki a hallgatókat, megtudtam lépni. Átvágtam magam a sövényen és a mellékutcába rohantam. Harry az autójának dőlve várt rám. Átöleltük egymást mikor oda értem és nem győztem elégszer elmondani neki, mennyire hálás vagyok. Persze ő csak legyintve lereagálta és beültetett az autóba. 

****

Lábaimat magamhoz szorítva ültem a hatalmas teraszon és a város fényeit bámultam. Hallottam mikor Harry kihúzta az ajtót és kijött hozzám. Mióta lezuhanyoztam, csak kint ültem és bámultam ki a fejemen. Egy meleg pokrócot terített rám és mellém ült. Szinte még mindig hallottam a lövéseket, Tyler hangját és Emma zokogását.

- Kikki..

- Mindenért én vagyok megint a hibás.. Én csak jól akartam magam érezni.. Érezni, hogy ugyan olyan lehetek, mint a többiek.. Érted? Én nem akartam senkit se bántani! - sírtam el magamat - Miért bántok mindenkit?

- Nem bántasz senkit se! Ne gondolj már erre! - fogta kezei közé az arcomat és maga felé fordított.

Mélyen egymás szemébe bámultunk, miközben hüvelykujjával a könnyeimet törölte le. Sóhajtva hajolt közelebb és a homlokomra puszilt.

- Nem bántasz senkit se.. Sose bántottál senkit.

Nem ez volt az első mikor Harry mentett meg és nyugtatott meg. Egyszerűen mindig ott volt. És most újra.

- Nem lesz semmi baj sem.. - simogatta Harry a hátamat - Vegyél mély levegőt és nézz rám!

- Miért? Miért történik ez?! - sírtam és kiabáltam, mint valami gyerek - Én ezt nem akartam!

- Hagyd abba! Ezzel semmi se lesz jobb! Kathlyn figyelj rám! - fogta a fejem és magával szembe fordított - A szemembe nézz..

Mélyen néztem a szemébe és kissé vissza maradt a sírásom. Remegve fújtam ki a levegőt és töröltem le a könnyeimet.

- Rendbe fog jönni.. Zayn erős és nem lesz baja. Oké?

- De..

- Semmi de.. Hidd el történt vele rosszabb dolog is..

- Kérsz valamit? - nyitotta ki Harry a hűtőt.

- Nem vagyok éhes. - pillantottam le az asztal alatt lévő telefonomra a kezembe.

Kikapcsolt az agyam mikor rezgett és Zayn neve volt kint. Hallottam, hogy Harry beszél, de nem fogtam fel egy szavát sem. Csak bámultam a rohadt képernyőre és azon járt az eszem, hogy miért nem szólt ma semmit? Csak úgy tovább rohant..

- Add ide. - vette el Harry a kezemből és felvette - Mondd.. Nem, minden rendben. – csak néztem, ahogyan az ablak felé fordulva beszél, egyáltalán nem volt agresszív, sőt normálisan beszélt vele – Szerintem most, jobb, ha nem is látod.. – pillantott hátra rám.

- Harry add ide! – álltam fel és felé siettem.

- Inkább ülj vissza. – nézett engem.

- Nem. – vettem el tőle a telefont és a fülemhez emeltem – Zayn?

- Kikki.. Jól vagy?

- Én.. Ühm.. Minden rendben van. Emma hogy van? – a kérdésre össze szorult a szívem és Harry felé pillantottam.

- Nincsen semmi baj sem, csak megijedt. Érted aggódik. – kisebb csönd volt majd újra megszólalt – Látni akarlak. Látni, hogy nincsen bajod.

- Ez nem így megy. – hajtottam le a fejemet – Én..

- Tudom mi a bajod. De mivel láttam biztonságban vagy ezért mentem tovább.

- Nem akarok ebből nem ügyet csinálni. A lényeg, hogy Harry megmentett.

- Nála vagy tényleg?

- Igen, a házában vagyunk.

/Zayn szemszög/

A korlátnak támaszkodva tartottam a telefont a fülemhez és hallgattam, ahogyan Kathlyn beszél. Annyira látni szeretném, szorosan magamhoz ölelni és megcsókolni. De egy ideig valószínűleg majd látni sem akar. És nem hibáztatom érte. Újra rossz döntést hoztam, ebben csak is én vagyok a hibás. Elrontottam újra mindent.

- Holnap nem találkozhatnánk?

- Légy Emma mellett most.. Amúgy is Lucas mellett leszek.

- Nem akarom, hogy eltávolodj tőlem.

- Ezt a beszélgetés szerintem rekesszük be. Sehová sem vezet.

- Kérlek.

- Jó éjszakát Zayn.

És lenyomta. Zsebre tettem a telefont és bámultam a város fényeit. Bárcsak tudnám, hol lakik Harry. Biztosan nem a hotelba vitte. Hiszen akkor Kikki nem azt mondta volna, hogy a házában.

- Hé, Emma felkelt. – nézett ki hozzám Eleanor.

- Megyek. – sóhajtottam és beléptem a lakásba.

A kanapén ült szemeit dörzsölve. Az egyik pólóm és melegítő alsóm volt rajta. Eleanor kedvesen beszélt hozzá, hogy szüksége van-e valamire, de Emma mindenre nemleges választ adott. Louis a falnak dőlve nézte a lányokat, láttam rajta, hogy nagyon töri a fejét.

- Zayn.. – nézett rám Emma és felállt a kanapéről – Haza vinnél?

Tudom, hogy tegnap reggel még azt mondtam, szakítsunk, de mikor az egyetemen megtaláltam, tudtam csak engem várt. Bólintva álltam előtte és ő csak elmenet a szobámba öltözni.

- Elérted? – kérdezte Louis.

- Igen, Harry házában vannak.

- Oda akarsz menni, igaz?

- Ha tudnám, hol van, nem itt lennék. – pillantottam rá.

- hagyj neki most teret. – javasolta Eleanor – Tudod Kikki mennyire másabb, mint például Emma. Neki kell, hogy csillapodjanak benne az érzelmek.

- De rohadtul látni szeretném. Nekem nem elég, hogy azt mondják minden rendben.

- De erről beszélek.. – rázta a fejét Eleanor – Nem járhatsz a nyakára. Meg fogod fojtani a törődéssel.

- Igaza van. – helyeselte Louis – Adj neki egy éjszakát legalább.

- Jó. – néztem, ahogyan Emma kijön a szobámból a táskájával, és rám pillant – Mehetünk?

- Igen. – törölte meg arcát.

****

Kulcsiamat elővéve, nyitottam ki az ajtót és beléptem a lakásba. Azt hittem mindenki alszik már éjjel egy környékén, de nem. A lámpák égtek és beszélgetés jött a nappaliból. Más cipők is voltak a mieink mellett. Vannak nálunk. Letettem a kulcsaimat és a nappaliba mentem. Louis egyből rám nézett mikor meglátott. Fel se fogtam, mi van nálunk, mikor szorosan körbe ölelték a nyakamat. Kikki volt az. Olyan erősen kapaszkodott belém, hogy az szinte hihetetlen. Körbe öleltem testét és fejem az övének döntöttem.

- Addig zokogott, amíg el nem hoztam. – mondta Harry ahogyan felénk nézett – Igaz nem akart jönni, de erősebb vagyok nála.

- Köszönöm. – néztem rá fel, de Harry csak vállat vont.

- Itt maradsz? – kérdezte Eleanor.

- Nem. Visszamegyek, Kendra nem bír egyedül lenni. – állt fel a kanapéről.

Kikki ellépett tőlem és Harry felé fordult. Amikor megállt mellettünk megölelték egymást és Kikki mondott neki valamit, de nem lehetett hallani. Felegyenesedett Harry és rám nézett. Megfogta a vállam és annyit mondott, hogy nagyon vigyázzak rá. Talán még sem olyan veszélyes, mint hittük. Ugyan úgy ott van benne az emberi érezés, ahogyan bennünk. Eleanor mosolyogva nézett ránk, miután kiengedte régi barátunkat.

- Annyira jó látni téged!

- Én is örülök neked El. – mosolygott Kikki.

- Na de mi megyünk. – fogta meg Louis barátnője kezét, és húzni kezdte maga után – Nem jövünk haza ma.

- Sziasztok! – integettet Eleanor.

Megvártam, míg elmennek a lakásból és ketten maradunk. Kikki előttem állt továbbra és engem nézett. Tényleg semmi baja.

- Szeretlek. – nézett továbbra is.

- Kikki..

- Én annyira Szeretlek. Nem kell semmit se mondanod, csak szeretném, hogy tudd.

- Én is Szeretlek. – fogtam kezeim közé arcát és megcsókoltam.

Először ledöbbent, de utána mellkasomnál megfogta a pólómat és közelebb lépett hozzám. Testünk összesimult és élveztünk a másik jelenlétét. Lépésekre késztettem és egyenesen a szobám felé haladtunk. Ahogy beértünk, elváltak ajkaink és becsuktam az ajtót. Időm se volt vissza nézni hozzá, már a pólómtól szabadított meg. Kezeit végig húzta bőrömön és a nyakamba csókolt. Milyen régen vágyom már erre. Milyen régen akarom, hogy újra érezem őt.

/Kathlyn szemszög/

Egyszerűen lángra robbant az egész testem és csak érezni akartam a bőrét, az ajakit, az egész testét. Szorosan tartott magához miközben az ágya felé hátráltunk. Feltérdeltem a matracra, miközben ő készségesen szabadított meg a felsőmtől és a földre dobta. Ajkait beharapva tévedt tekintette mellkasomra. Kezeit felfelé húzta testemen és egy nagyot nyelt. Tenyerem alatt éreztem szíve milyen hevesen dobog és levegő vétele mennyire egyenletlen lett. Sötét tekintete rám talált és mélyen a szemeimbe bámult. Nem bírtam tőle szabadulni. Nem is akartam. Az ahogyan engem nézett más volt mint régen. Most nem éreztem azt az apró félelmet mint akkor mikor ilyen sötéten nézett. A lehető legnagyobb biztonságban éreztem magamat. Fejemet oldalra döntöttem mikor arca felé közeledett. Telt ajkait a nyakamra tapasztotta és a vékony bőrömet szívta. Remegve fújtam ki a levegőt és a hajába túrtam. Milyen régen vágytam már, hogy ilyen közel érezzem meleg bőrét az enyémhez. 
- Tényleg velem akarod tölteni az éjszakát?
Mintha nem lett volna biztos a dolgában. Tény, hogy az utóbbi időben elég furcsák voltunk a másik felé, de semmiben sem voltam még ennyire biztos mint most a kérdésében. Elhúztam a fejemet és mosolyogva rá néztem. Csípőmbe markolt és ledöntött az ágyra. Éreztem ujjai milyen erősen nyomódtak a bőrömbe. Mintha vissza fogná magát. Mikor újra megcsókolt a nadrágom gombjaival bajlódott egy keveset. Hamar a földön volt a többi ruha darabunknál és éhes pillantásokkal bámulta félig meztelen testem. Furcsán éreztem magam. Már egyáltalán nem voltam szégyellős. Pedig sokat változtam mióta utoljára látott meztelenül. A testem tele volt véraláfutásokkal, horzsolásokkal, kisebb hegekkel, több helyen is kiállt a csontom ahogyan az ágyon feküdtem. De láttam, hogy Zayn ezzel nem foglalkozott. 
- A legboldogabb emberré teszel engem az egész világon. - csókolt végig combomon és felpillantott rám - Légy örökké az enyém, kérlek.
- El sem hiszem, hogy megtanultál könyörögni.
- Neked bármit. - nyomta fel magát hozzám - Nélküled semmi az életem bébi. 
Körmeimet végig húztam oldalán, amire borzongás futott végig a testén. Mikor újra megcsókolt, csörögni kezdett a telefonja. Sóhajtva hunyta le szemeit és hajába túrt. Valamit mérgesen motyogott, mire az én telefonom is szólni kezdett. Értetlenül nézett rám és kikeltünk az ágyból. Zayn kirohant a nappaliban lévő telefonjáért, én pedig elővettem a nadrágom zsebéből. Liam volt az. Mit akarhat ilyen későn?
- Szia!
- Kathlyn! Ah, de jó.. Baj van.
- Micsoda?
- Ne ijedj meg, oké? Minden rendben lesz csak pillanatnyi nehézségek vannak. 
- Liam mondd már..
- Tiffany kórházban van.
- Mi van?
- Egy fél órája hoztam be. Rosszul lett a konyhában. 
- És tudnak valamit? 
- Tudod.. Tiff terhes volt. 
Liam elhallgatott a vonal túlsó felében és hirtelen én sem tudtam mit is reagálhatnék. A szívem szakad meg. Hogy történhetett ez..
- Nem ez volt az első. - szólalt meg újra - És most rettenetesen magába zuhant. Betudnál jönni hozzá? Tudom mi történt ma veled és megértem, ha azt mondod nem..
- Nem Liam. Azonnal indulok, ott a helyem. 
- Köszönöm.
És ezzel ki is nyomta a telefont. Zavartan kapkodtam, ide-oda a fejemet és felkaptam a földön lévő ruháimat. Megigazítva a hajamat nyitottam ki magam előtt az ajtót és akkor láttam, hogy Zayn a kanapén ülve telefonál. Oda siettem hozzá és megfogtam a vállát. Kissé csalódottan pillantott hátra rám és kinyomta a telefont mikor látta, hogy feszült vagyok.
- Mi a baj? - állt fel.
- Tiffany kórházban van. Szüksége van rám.