14. fejezet

Annyira nyugodt és kellemes minden. Mintha csak álomban volnék. Itt fekszem újra mellette és szorosan a karjaiban tart. Mintha újra élném a múltat. Meg akarom tartan ezt a pillanatot. Régen nem éreztem magam ekkora biztonságban. Borzongás fut végig a testemen, és kezét keresem. Hamar meg is találom, hogy összekulcsolhassam vele ujjaimat. Lehunyom a szemeim, mikor megszorítja, és még közelebb préseli magát hozzám. Soha nem volt ilyen. Talán attól fél, hogy eltűnök, vagy hogy álmodik. Nem tudom, de vele akarok maradni. Érezni még az illatát, hallani, ahogyan levegőt vesz és élvezni a bőrünk találkozását. Megkönnyebbülten sóhajtok fel mikor arcomon néhány könnycsepp végig fut. Szinte filmbe illő. Már csak egy halk szomorú szám hiányzik a háttérbe. Nem sokára vége. És újra csak két ember leszünk a nagyvilágban. Újra csak nézzük majd a másikat.

- Sose akarom, hogy vége legyen. – súgom alig hallhatóan.

- Én sem. – válaszolja.

A szívem kihagy egy ütemet, és felé fordulok nagy nehezen. Pont úgy néz rám mit azon az estén. Megtörve. Homlokát enyémnek dönti és lehunyja szemeit.

- Sajnálom.

- Ugyan mit?

- Hogy ennyit szenvedsz miattam. Sose bántanálak. Soha az életben. Előbb dobnám el miattad az életemet.

- Zayn..

- Tudom, hogy olyan sok mindent elszúrtam és hogy ott volt a lehetőség a kiszállásra, de nem tettem meg. Én voltam az egyetlen, aki elcseszte azt, hogy együtt lehessünk.

- Nem a te hibád. – fogtam kezeim közé arcát és hüvelykujjammal borostás arcát, simogatta – Ez így jött.

- Miért? Miért bízol ebben?

- Mert te csak megvédtél végig, és mellettem voltál. Szerettél és nekem ennél több sose kellett.

Nem felelt. Némán nézett rám és szemei csillogtak. Talán a fájdalom vagy a megkönnyebbülés nem tudom. Elengedtem arcát és elhúzódtam tőle. Egyből a karom után kapott, mikor felültem az ágyon és lábaim a földet érték. Szinte egy ijedt fiúval találtam szembe magamat. Mi történt vele? Ami az este ott volt a szemében eltűnt. Az a Zayn akit, régen ismertem, sose mutatta volna ilyennek magát.

- Mennem kell. – mondtam és visszahajolva pusziltam meg az arcát – Pihenj csak.

- Kérlek. – ült fel és végig nézett, ahogyan felvettem a szoknyámat – Maradj még, majd elviszlek.

- Nem lehet. – ráztam a fejem és a tükör előtt megigazítottam a hajamat – Majd találkozunk.

/Zayn szemszög/

Néztem, ahogy kilép az ajtón és vissza zára maga mögött. Olyan közel volt, majd hirtelen távol. Kinyílt az ajtó és egyből azt hittem visszajött, de nem. Emma jött be meglepődve és egyből mellém ugrott. Kezei, közé vette arcomat és egy hosszú puszit nyomott számra.

- Kikki mit keresett itt? Pont akkor ment mikor jöttem. – dobta le a táskáját és az ablakhoz ment – Meglepődtem, hogy még ágyban vagy.

- Niall és Louis jó barátai, itt aludt, mert este volt egy összejövetel. – dobtam le magamról a takarót és kikeltem az ágyból – Mit keresel itt?

- Eljött hozzád, miért? Talán zavarok?

- Tök mindegy. – vontam meg vállaimat.

- Zayn mi van köztünk? Olyan furcsa vagy lassan egy hónapja. Mintha kicseréltek volna. Máskor örültél, ha átjöttem, most meg eltaszítasz. Azt hittem az a két hét együtt rendbe hozz mindent.

- Kezd elegem lenni a folytonos hiszti rohamaidból. Unalmas érted? Meg nem kell a nyakamon lógni.

- Ezt hogy érted?

- Úgy, hogy ha nem hívlak nem kell jönni.

- Ha rajtad múlna nem is, beszélnénk telefonon se. – förmedt rám – Mit akarsz, mi legyen?

- Csak hagyjál már. – morogtam – Elég volt belőled, rohadtul.

- Tessék? – kezdett el sírni – Most ez mit jelent?

- Azt hogy hagyj békén! – förmedtem rá – Emma nem akarok veled lenni!

- Szakítunk? – törölte le könnyeit – De Zayn..

- Igen. Szakítunk. Nem akarok veled lenni már. Többé már nem. Nem lehetek azzal, akit szeretek, mert te ott vagy.

- Micsoda? – szűkítette össze szemeit – Mással?

- Igen Emma, mást szeretek. Az utóbbi időben rájöttem, hogy csak pótlék voltál. Tudom, hogy egy most rossz, amit mondok, de nem akarok neked tovább hazudni.

- Menj a francba! – vágott pofon és felkapva a táskáját viharzott el.

Szemet forgatva döntöttem fejem a szekrénynek, mire meghallottam Louis hangját.

- Vége a románcnak?

- Kuss.

- Ugyan Zayn, Kikki után epekedsz.

- Igen.

- Hű, te most komolyan bevallottad? – képedt el – Nem gondoltam volna.

- Ma reggel, ahogyan az ágyban feküdtünk összebújva, tudtam hogy nem változott semmi se. Ugyan úgy szerettem, és ugyan úgy csak rá vágyom. És tudom, hogy még ő is szeret, érzem. Ez olyan, mint mikor az első szerelem beköszönt az életedbe.

- Tudom milyen.

Ahogyan a konyha felé mentem az üres házban kellemes illatok csaptak meg. Mint gyerekkoromban a vasárnap reggelek. Az asztalon volt két tányér és pár pirítós, vaj, szirup és gyümölcs. Kikki a tűzhelynél állva dúdolt valamit és csípőjét gyengéden ringatta oldalra. Mosolyognom kellett azon mennyire felszabadult. Hosszú haja kócosan omlott a hátára és az egyik pólómat viselte. Lábujjhegyre emelkedett és megfordult. Ijedten kapott a mellkasához és elpirult. Abba hagyta a dúdolást és csendben tette az asztalra a kész palacsintákat.

- Jó reggelt. – motyogta – Teát vagy kávét?

- Mhh. – léptem oda hozzá és elkaptam a csípőjét – Egy csókot.

Ez volt az első alkalom mikor előbb kelt fel nálam, és hogy az egész éjszakát egyedül tölthettük a házban, plusz ezt a reggelt is. Ujjaimat a póló alá csúsztattam és a pultra emeltem. Enyhe pírban úszott arca mikor lábait a csípőm köré tekertem. Hol lehetett eddig? Ő az első nő, akit csodálattal nézek Anyán kívül.

- Annyira gyönyörű vagy.

- Ne.. – súgta és mellkasomra tette kezeit.

- Hé, mi van?

Beharapta ajkát és a nappali felé nézett. Félne? Arcát a nyakamba fúrta és átölelt. Igazság szerint ez is bőven elég, hogy ilyen gesztusokat mutat felém.

- Harry haza jött. – súgta – Azt mondta, lefekszik aludni.

- Oké.

/Kathlyn szemszög/

- Ühm.. – gondolkoztam el – Nem tudom.

- Gyerünk már. – bátorított Harry – Biztosan van olyan hely, ahová elmennél.

- Lucas sok helyre elvitt már. Talán ezért érzem úgy, hogy már mindenhol jártam. – tettem az asztalra a piros füzetet.

- Ugyan. – mosolyodott el – Kathlyn, akkor úgy kérdezem, hová vihetlek el?

- Micsoda? – lepődtem meg.

- Mindjárt végzel. Gondoltam lemehetnénk valahová.

- Jól hangzik. – néztem az órára – Akkor eszelj ki valami szuper helyet.

Harry nevetve nézett utánam, míg elmentem hátra, hogy átöltözhessek. Dana szerencsére hozott nekem tiszta ruhát, így nem kellett a tegnapiban mennem. Örülök, hogy ma nem Lucas mellett kellett lennem, mert az estéről faggatna, hogy miért lettem rosszul. Dana szerencsére teljesen jól fogja fel a dolgaimat, így nem kérdez mindenbe bele.

- Hé! – lépett be Dana – Mikor jössz?

- Majd este valamikor. – mosolyogtam rá.

- Gyógyszereid meg vannak?

- Hm? – egyenesedtem fel.

- Ha megint rosszul lennél.

- Igazság szerint, tegnap se voltak nálam.

- Akkor meg mit csodálkozunk? – kuncogott és a táskájából elővette a kis dobozt.

- Köszönöm! Tudtam, hogy rád mindig számíthatok. – vettem el és az arcára pusziltam.

- Vigyázz magadra, bármi van, hívsz!

- Úgy van. – bólintottam és a táskámat felkapva rohantam ki.

Harry a recepciónál állva beszélt a lányokkal és mikor meglátott, egyből elköszönt tőlük. Nevetve mentem el mellette, mire kérdőn nézett rám. Olyan mintha miattam le is rázta volna őket. Szemüvegét felvéve mentünk az autójához. Gyönyörű idő volt. Kellemesen meleg volt és egy felhő sem volt az égen. Kinyitotta az ajtót és megvárta, míg beszállok. Valamit motyogott mikor megcsörrent a telefonja. Felvéve sietett a másik oldalra és beült.

- Nem érdekel.. Szerintem el tudod te is intézni, mert.. De nem érted nem érdekel, hogy éppen fodrásznál ülsz? Úristen.. – forgatta szemeit és homlokát dörzsölte – Kendra emelt fel azt az isten verte segged a székből és takarodj megoldani a hotelt. Én? Még is miért legyek feszült? Tudod jól, hogy nekem van külön házam.

Mikor meghallottam utolsó mondatát rá néztem. Külön háza? Eddig nem is említette volna nekem. Mikor letette a telefont, kissé feszült volt. Hát igen, ezek szerint Kendra még mindig idegesítő némber maradt. Bedobta a tartóba a telefont és a váltóra tette kezét. Épp indította volna az autót, mikor megfogta a kezét és egyből rám nézett. Mintha megijedt volna tőlem. Ennyire szörnyen csak nem nézek ki.

- Vezessek?

- Tudsz vezetni? – vonta fel a szemöldökét.

- Igen, csak nem szoktam sűrűn. – biccentettem.

- Nem kell. – nevetett el magát.

- Nem vagyok rossz sofőr. Tudom, hogy erre gondoltál. – vágtam a duzzogós fejemet és elvette a kezemet.

- Ilyenkor olyan kis helyes vagy. – fogta meg a combom.

Ahogy lenéztem kezére, egyből a tegnap este és a reggel jutott eszembe. Ahogyan Zayn keze fel s alá járkált a testemen. Ahogyan hozzá voltam bújva és a lábam a csípőjén pihent. Mély levegőt véve néztem ki az ablakon miközben elindultunk. Mi van velem? Három férfi között ugrálok. Andy, Zayn és Harry. Egyszerűen nem tudom mi történt velem.. De az biztos, hogy senkit se akarok jobban, csak Zayn. Talán velük akarom pótolni, hogy vele lehetek még sem úgy?

- Mi van veled?

- Elgondolkoztam.

- Hű, nem fájdult meg a fejed?

- Nem vagy vicces Harry. – néztem rá – Inkább mondd hová viszel.

- Hozzám. Mutatok egy csodálatos helyet.

Nem feleltem rá, csak újra kinéztem. Vajon Zayn mit csinál? Rossz volt úgy ott hagyni. Szinte könyörgött, hogy maradjak. Nem is értem miért akarom magam olyan erősen mutatni előtte. Nagyon jól tudja milyen törékeny, vagyok lelkileg. És pont én játszom, hogy mekkora hős is vagyok.

****

- Komolyan itt laksz? – bámultam elképedve a teraszon – Ez valami csodálatos!

- Megmondtam. – mosolygott és mellém állt, miközben átkarolta a derekamat – Csak akarom, hogy tudd, bármikor jöhetsz hozzám.

- Harry.. – sóhajtva néztem rá – Tudod, hogy újra „vadásznak” rám?

- Kathlyn soha nem leszel biztonságban, hogy velünk voltál Londonban. Tudják, hogy egy bandával voltál fél évig, és szerintem sejtik, hogy újra. És az amnézia legtöbbször átmeneti dolog, de neked négy év alatt semmi se jött vissza.

- De..

- És itt nem csak a rendőrségről van szó. – rázta a fejét – Frank volt bandája, a fia. Végül is végig te voltál mind a két szervnek a célja. Téged kiszabadítani volt az egyiknek, míg a másiknak a totális meg semmisítés.

- És azt is tudtad, hogy Lana a nyomozó húga?

- Henderson? Igen.

- Mért nem mondtad?

- Honnan tudod ezeket? – pillantott rám a korlátnak támaszkodva.

- Niall mindent elmondott tegnap este.

- Szóval velük voltál..

- Attól, mert nem tetszik, nem fogok elszakadni tőlük. Harry mi együtt voltunk egy csapat.

- Igen, voltunk.

- Ne csináld ezt..

- Szerintem ezt te hagyd abba. Kathlyn én ezt nem tudom megemészteni csak úgy.. Megölték azt, akit annyira szerettem.

- És mi lesz? Hogyan állsz bosszút? Magad mellé édesgetsz engem és kinyírsz? Ezt tervezed?

- Miért ölnélek meg?

- Egy konkrét tervet sem mondtál nekem. – nem felelt csak a panorámát nézte – Szóval nincs is igazi terved nem igaz?

- Nem nincsen. Úgy gondoltam majd magam mellé foglak és leszarod őket, de ez nem így van. És nem is tudnék nekik ártani. Haragszom rájuk, szinte gyűlölöm őket, de kihúztak régen egy hatalmas gödör szarból.

- Segítsz nekünk. – fogtam meg a kezét – Harry nem kell őket szeretni és kedveskedni velük, de legyünk újra együtt.

- Egyedül is meg tudlak védeni. De nagyon jól tudom ki mellett, akarsz igazán lenni.

Elhúzta a kezét és ellökte magát a korláttól. Figyeltem, ahogyan visszamegy a házban és eltűnik bent. Miért ennyire makacs természetű?

- Ne mondd, meg mit tegyek! – ordibált vissza Harry.

- Kurvára az én házban vagy és azt fogod tenni, amit mondok neked! – nyomta a falnak Zayn – Ha a seggedet nem húztam volna ki a szarból már megdöglöttél volna!

- Ugyan mindig csak ezzel jössz.. – nevetett fel Harry és lelökte Zayn kezeit – Felőlem meg is pusztulhatnál, hidd el..

- Fogd be! – vette elő fegyverét és Harry nyakához, nyomta.

- Fejezzétek be! – ugrottam közéjük – Hagyjátok már abba! Mire jó ez nektek?

- Húzzál vissza a kibaszott szobába Kathlyn! – mordult rám Zayn, de szemei az előtte álló fiún voltak.

- Ugyan, hagyd már élni. Ez a baj veled. – fogta meg Harry a csípőm hátulról – Nem hagyod élni ezt a lányt. Meg fog kattanni. Mindig csak úgy tesz, ahogy akarod. Az ágyban is csak megkötöd kezét, lábát, száját aztán azt csinálsz vele, ami eszedbe jut?

Zayn olyan dühös lett, hogy homlokán és nyakán kidudorodott egy-egy ér. Ujjai elfehéredtek a fegyveren és a plafon felé, nyomtam a kezét, miközben a másikkal letolta Harry kezeit. Elvette Zayn kezéből a pisztolyt és magamnál tartottam, míg ő a nevető Harry arcában húzott egyet. És erre egyből jött is a válasz. Nem sokkal később a földön püfölték egymást.

- Mit csinálsz holnap?

- Meghívtak egy egyetemi buliba.

- De hát már nem is vagy tag nem? – tette le poharát.

- Nem. – ráztam a fejemet – De a barátaim elhívtak, mivel sokáig ott voltam velük. 
- Nem kéne elmenned.
- Miért? - vontam fel szemöldökömet.
- Gondolom ott lesz az a lány is.
- Lana? Nem érdekel. Nem miatta megyek el.
Harry nem felelt csak némán ült a kanapén és sóhajtva dobta hátra a fejét. Talán fáradt lenne? Átültem mellé és mosolyogva fogtam meg a kezét. Fél szemmel rám pillantott és egy kedves mosoly ült arcára. Harry merőben más volt mindenkinél. Apró, kedves gesztusokkal át lehetett változtatni egy normális emberré. Vagy csak talán én tudtam visszahúzni a valóságba. Fejemet a vállának döntöttem és a képernyőre néztem. Valami vetélkedő műsor ment. Lucas rengetek ilyet néz, nem értem hogyan lehet ezeket szeretni. Sok tudatlan ember teszi a fejét öt perc hírnévért. Nevetséges.
- Harry?
- Hmm? - mozdult meg.
- Még mindig ugyan úgy gondolod ezt a bosszú dolgot?
- Az igazság az, hogy nem.
- Tényleg? - nyomtam el magam tőle, de ő továbbra is a karomat simogatta.
- Tudom milyen fontos neked. - nézett a szemeimbe - De attól egy percig sem gondolhatod azt, hogy vissza megyek hozzájuk.
- Nem gondolom.
- És ugyan úgy egyedül szeretnélek megvédeni.
Talán érez valamit irántam? Nem hinném.. Harry és Én más világ vagyunk. Míg ő az a vad és játékos, addig én egy savanyú egérke vagyok.

- Miért én? Több ezer másik ilyen lány van mint én!
- Nem.. Még egy ilyen nincsen mint Te. - állt fel Zayn a kanapéról.
- Élvezed, hogy magad mellé láncolsz? - fűztem össze magam előtt karjaimat - Beteg vagy.
- Nem tudom ki volt az aki először megcsókolt. 
- Én is beteg vagyok. Stockholm szindrómám lett melletted szerintem. 
- Nem hinném.
- De. És ez még ésszerű is. - léptem az asztal másik felére, ahogyan felém közeledett - Ne gyere hozzám közelebb!
- Ne szabd meg, mit tegyek. Kathlyn.. - nézett áthatóan rám Zayn és szinte feldobta az asztalt, ami hangosan puffant a másik oldalára - Állj le.
- Hagyj! - próbáltam a távolságot tartani.
- Miért állsz ellen?
- Mert fogva tartasz.
- Ez nem igaz.
- De igen! Rohadtul, de fogva tartasz. A nyakamban lihegsz, egy szabad mozdulatom se lehet! Már betegesen figyelsz engem. Többet tudsz rólam, mint én magamról lassan!
- Kuss! - rántotta meg a karomat és befogta a számat - Miért nem tudod öt percre befogni a szádat és nem okoskodni? Mikor bántottalak? Soha sem. Mindig nyitva az ajtó, még sem szöksz meg. Nem mennék utánad. Megmondtam azt csinálsz amit akarsz. Ha valamit nem teszel meg, ne engem hibáztass.     

A ház üres volt mikor haza értem, így bezárkóztam a fürdőszobába és a kádban kerestem nyugalmat a ami nap után. Kedvenc zeném szólt a telefonomon és lehunyt szemekkel élveztem a forró fürdőt. Ha holnap ott lesz Lana vajon beszélni fogunk? Oda fog jönni hozzám? És ha beszélünk is mit mondunk a másiknak?

Kintről neszt hallottam így egyből kiugrottam a kádból. Magamra tekertem a fehér törölközőmet és kezembe vettem az egyik vázát ami a helységben volt. Lassan nyitottam ki az ajtót. 

- Ne ölj meg. - jött a hang egyből.

- Egek.. Mit keresel itt?

- Nálam hagytad a pénztárcád.

- Upsz. Köszönöm Harry.

- Ugyan. - nézett rajtam végig - Megzavartalak?

- Csk pihentem. De pár perc és magamra kapok valamit.

- Hagyd csak. Megyek. Vigyázz magadra és máskor zárd be az ablakokat is.