16. fejezet

- Minden rendben lesz. - nézett rám Zayn a liftben - Itt leszek melletted.
- Köszönöm. - sóhatjva fogtam meg a kezét.
Egy csókot nyomott a homlokomra és kiszálltunk a liftből. Liam a falnak dőlve várt minket. Elengedtem Zayn kézét és oda rohanva öleltem meg. Liam teljesen megsemmisülve állt karjaim között. Mikor elengedtem Zayn megfogta a vállát és egymásra pillantottak. Liam valószínűleg sose volt még ennyire maga alatt. Mikor kinyitotta az ajtót nekem, fejével biccentett, hogy menjek be. Gondolkozás nélkül siettem be és összeszorult szívvel néztem az ágyon fekvő barátnőmet. Háttal volt nekem, összegömbölyödve fogta maga előtt a párnát és zokogott. Könnyeimet visszafojtva mentem oda hozzá és semmivel sem törödve feküdtem fel mellé. A vállai nem rázkodtak már mikor átöleltem. Néha hangosabban felszipogott. Liam és Zayn a falnál álltak és valószínűleg csak minket néztek.
- Minden rendben lesz. Ne sírj.. - simogattam karját - Itt vagyok Tiff.
- Haza akarok menni. - szipogta.
- Megyek beszélek az orvossal. - vágta rá Liam.

Tiffany a karjaim között sírt továbbra is.

- Ha majd egyszer megtaláljuk életünk párját és az esküvőn is túl leszünk egy csodás városkában fogunk élni. - mondta mosolyogva Tiff amíg a hajamat fésülte - És biztos vagyok benne, hogy nekem előbb lesz gyerekem. Sok gyereket szeretnék. De ami biztos, hogy te leszel az imádott keresztanya. És remélem ez majd kölcsönös lesz.

Ahogyan néztem Liam és Zayn még mindig közel álltak egymáshoz. Régen is ha baj volt talán ők voltak azok akik a legjobban összetartottak. Lehet hogy most négy évig nem látták egymást még is minden a régi köztük.

****

- Késő van már, gyere pihenj. - jött ki Zayn az erkélyre - Megcsináltam az ágyat.
- Emma hogy van? - fordultam meg és rá néztem.
- Nem tudom. Nem igazán beszéltünk. Haza vittem, elvitte a cuccait és ennyi.
- Vége van?
- Tegnap reggel óta.
Örülnöm kellett volna, hiszen újra az enyém lehetne, csak az enyém. De nem voltam boldog, mert tudtam emiatt Emma szenved. Sóhajtva ültem a kanapéra mikor beértem és arcomat a tenyerembe temettem. Zayn egyből előm térdelt és megpróbalta lefejteni arcomról kezemet, de nem ment neki. Mit tettem? Szétszedtem egy párt, mert önző vagyok. Csak magammal foglalkozom újra.
- Hé..
- Sajnálom. Ne haragudj rám..
- Miről beszélsz? Kikki.. Figyelj már..
- Nem kellett volna hogy szakítsatok. Emma szeret.
- De én nem szeretem. - sóhajtott és felnéztem rá - Csak téged szeretlek. Érted bármit, bármit megtennék a világon. Csak te vag nekem.
- Mi történt velünk? Zayn ezek nem mi vagyunk.. Sose vallottál nekem ilyen mély szerelmet és én sem voltam ilyen önző.
Nem válaszolt csak felállt és karjaiba vett. Nagyokat pislogva néztem rá és átkaroltam a nyakát. Egyenesen a szobája felé vette az irányt. Berúgta előttünk az ajtót, majd mikor beléptünk ugyan olyan lendülettel csapódott vissza a faajtó. Ajakig enyéimre nyomta és az ágyra fektetett. Szánk egy percre sem szakadt el míg fölém mászott. Kigombolta a nadrágomat és fejét elhúzva szabadított meg a ruhadarabtól. Ujjait végig húzta lábaimon, majd a pólómtól váltunk meg és egyből utána melltartóm is felesleges lett számára. Ott feküdtem az ágyon, de nem tett semmit se. A szekrényhez ment és egy pólót vett elő. Felültem, hogy vissza vegyem a pólómat, de Zayn mosolyogva vette ki a kezemből és a sajátját rám adta.
- Még mindig csodásan áll rajtad.
- Ez.. - néztem a pólót.
Régen mindig ebben aludtam. Feltérdeltem az ágyra és mosolyogva fogtam meg a kezét. Tekintetét többször is végig futatta rajtam, majd közelebb lépett hozzám.

- Gyönyörű vagy.

- Köszönöm.

****

Remegve fújtam ki a levegőt és karjába markoltam. Tekintetét rám emelte, arcán pedig egy féloldalas mosoly pihent. Végig csókolt nyakamom, majd elengedtem karját és ujjai eltűntek fehérneműmben. Szemeim lehunytam, csípőmet megemeltem mikor hosszú ujjai lüktető nőiességemet érték. Olyan régóta ezt akarom. Csak rá vágyom. Egy hangosabb sóhaj tört ki belőlem mikor két ujja eltűnt bennem. Kész voltam. Ennyitől is megadtam magamat. Tarkójára vezettem kezemet és melleimtől felhúztam fejét. Ajkamba harapva néztünk egymás szemébe. Gyomrom görcsben volt és csak arra gondoltam, hogy végre újra velem van. Mikor kinyögtem nevét megállt és engem nézett. Teljesen kivoltam neki tárulkozva. A felső amit adott a nyakamig fel volt tolva és alul csak a fehérneműm volt. Felnyögtem mikor ujjait megfosztotta tőlem.
- Mit szeretsz rajtam Kathlyn?
Nem értettem a kérdését, de kis milliárd dolgot feltudtam volna sorolni, miért is ragaszkodom, szeretem és igénylem őt. Talán egyet sem hinne el belőle, de az összes igaz lenne, minden egyes értelmetlen mondatom. Mosolyogva húztam egy csókba és lábaimat csípője köré fontam. Éreztem ahogyan férfiassága nekem feszült és őszintén ezt is imádtam. Csókunk vad volt és őszinte. Szeretem őt. Mindig is szeretni fogom. Mindig szükségem lesz rá. Arra hogy megfogja a kezemeit, hogy megcsókolja a bőrömet.
- Mindent. - húztam el a fejemet - Mindent szeretek rajtad és benned.
Kissé lejjebb csúszott és fejét, fedetlen mellkasomra tette. Ujjai fel s alá járkáltam oldalamon. A függöny néha meglibbent a beszökő éjszakai levegőtől. Olyan csendes volt minden. Lábaimat kinyújtottam így, combain pihentek. Régen mindig én voltam aki rajta feküdt, ma ez megfordult. Haját piszkáltam, mikor hallottam már szuszogni. Aludt. Biztosan kimerült ma. Hosszú nap volt.

****

Hangos duda szóra keltem, ami a nyitott ablakon jött be. Karomat szemeim elé tettem és az ágy túl oldalára nyúltam. Hamar észhez kaptam, hogy egyedül fekszem. Hajamat összefogva szálltam ki az ágyból. Az ajtó csak bevolt hajtva így halkan hagyhatam el a szobát. A nappali és az erkély üres volt. A folyosón végig haladva néztem be a fürdőszobába, de ott se láttam. A konyhához érve láttam meg, ahogyan az asztalnál ülve éppen kávét iszik. Oda lopakodtam hozzá és mosolyogva simítottam a csupasz vállaira, majd előre mellkasára és nyakába pusziltam. Egy rekedtes morgással díjazta, majd karomat megfogta és előre húzott ölébe.
- Jó reggelt.
- Neked is. - csókolt ajkaimra - Éhes vagy?
- Nem. Pont jól vagyok.
- Mikorra kell haza érned?
- Nem beszéltem velük meg. Majd egyszer. Mért dolgod van?
- Igen, veled lenni. - vigyorgott és a combomat simogatta.
Nevettem válaszán és kiszálltam öléből. Kíváncsian nézett rám mikor megfogtam kezét és húzni kezdtem. Egyszerűen nem akarok tőle szabadulni. Folyon látni szeretném.
- Mit akarsz?
- Zuhanyozz velem.
- Át gondoltad? - nevetett fel - Csak mert ha meztelenül látlak, nem ígérem, hogy vissza fogom magamat.
- Ugyan. Kismilliószor láttál már ruha nélkül.
- Négy évig bizony nem.
És akkor leesett. Zayn azóta nem is igazán volt nővel, ahogy annyi idő alatt én sem egy férfival sem. Kivéve Harry.
- Hogy bírtad?
- Hm?
- Négy évig senkivel nem feküdtél le?
- Hát.. Inkább csak orál volt. - vonta meg vállait.
Olyan könnyedén beszélt mindig is az intim dolgokról. Benyúlt a zuhanykabinba és megnyitotta a vizet. Mosolyogva néztem rá újra, mikor lehúzta rólam a pólómat. Szemeit végig futatta rajtam, majd fehér alsómba akasztotta ujjait és megszabadított tőle. Karjait összefűzte hasamnál, nevettem mikor berakott a kabinba a víz alá.
Sokkal izmosabb volt mint régen. Karjaimat a fejem főlé emelte és én ott hagytam őket. Keze végig csúszott testemen, ahogyan átmosott az egyik tusfürdővel. Az előtt talán háromszor fürödtünk együtt.
- Eszel rendesen?
- Hm? - pillatottam fel rá.
- Sokat fogytál.
- A gyógyszerek.
Átkaroltam a nyakát, közelebb léptem hozzá és megcsókoltam. Szorosan tartott magához és ahogyan mélyült a csók egyre jobban éreztem vágyát is.
- Nem sokára megjönnek a többiek. - morogta mikor végig simítottam mellkasát.
- Ühm.. - léptem el tőle.
Lemosta rólam a habot és elzárta a vizet. Kilépett a kabinból, egy törölközőt tekert csípője köre, majd körém egyet és kiemelt. Egy utolsó csókot lopott tőlem mielőtt kinézett a folyosóra.
Megfogta a kezem és egy a szobájába mentünk.
Kinyitotta az ajtót, de nem ment be. Csak állt egy helyben és bámult be. Éreztem, hogy távol akar tartani a szobától.
- Szia. - ismertem fel Emma hangját - Zavarok?
- Öhm.. - pillantott rám, mire Louis szobájára mutatott.
Halkan lépkedtem oda és még halkabban mentem be. Kész szerencse hogy nincs itthon senki sem.

/Zayn szemszög/

- Mit szeretnél?
- Beszélni. Nem akarom, hogy vége legyen.
- Emma.. Ez nem megy. Ennyi, az én részemről nem működik.
- De miért?
- Mert valaki mást szeretek.
- Ki van nálad? - nézte a fotelon lévő női ruhákat - Itt van az a lány is?
- Emma..
- Legalább mutasd be.
- Arra nincsen semmi szükség.
- Miért?
- Ismered. - öltöztem fel.
Nem válaszolt, csak felállt az ágyamról és kiment a szobámból. Követtem, mire megállt a nappaliba és felém fordult.
- Vagy ide hívod, vagy felforgatom az egéaz lakást.
- Jó. - sóhatjva mentem Louis szobájához és benéztem.
Kikki felöltözve ült az ágyon. Eleanor egyik piros szoknyája és fehér topja volt rajta. Halványan rázta a fejét mikor kezét megfogtam. Remegve jött kiutánam és mikor Emma megláttam felsírt. Kikki ajkát beharapva nézte a földet.
- Emma te ezt sose fogod megérteni. Kikki és én nagyon régen szerelmesek vagyunk egymásba. A múltamhoz tartozik amit nem ismersz.
- Dehát neki amnéziája van! Meg amúgy is! - kelt ki magából.
- Valójában nincsen. Megfogadtam akkor hogy sose árulom el őket.
- Őket? Miről beszéltek? Tudod mit? Tudni se akarom.
Lehunyta szemeit, mély levegőt vett, majd kék szemeivel rám bámult. Teljesen összetörtem, éppen ezt nem akartam. Emma felkapta a táskáját és elviharzott. Kikki kissé kapkodta a levegőt és a falnak dőlt. Nem nézett ki jól. Arca elfehéredett és szemei könnyesek voltak.

- Hol a táskám?

- Már is hozom. - siettem az előszobába, majd vissza hozzá.

Elvette tőlem és egy dobozt vett elő. Kivett belőle két pirulát és bevette. Belém kapaszkodva ment el a kanapéig ahová leült.

- Hozzak valamit?

Fejét csak megcsóválta és hátra döntötte fejét.