8. fejezet

Sírt önmaga miatt, sírt, mert megváltozott, és mert néha a legjobbféle változás is felér egy apró halállal.

- És ha valami baja esett? – mocorgott mellettem Emma a padon – Zayn egy nőnek nem egyszerű egy ekkora világban, főleg hogy ha az Kikki. Amnéziája is van..

- Nem maradnál csendben? – néztem rá.

- Lehet, hogy téged ez mind nem érdekel, de engem igen is nagyon foglalkoztat.

- Szerintem most jobb lenne visszamenned.

- Szerintem is. – bólintott – Úgy is elment az étvágyam. – állt fel – Majd hívlak.

Ez volt első alkalom mikor Emma még puszit sem adott, mikor elment. Talán kicsit bunkó voltam, de idegesít, hogy ennyit beszél. Az utóbbi időben, nem bírom már úgy elviselni őt. Megbántani sem akarom, de nincs hozzá idegem.

Épp mikor leültem a kanapéra, akkor kopogtak az ajtón.

- Biztos magánál hagyta a csókod. – nevetett fel Louis.

Eleanor felállt a helyéről és az előszobába ment. Mivel nem hallottunk köszönést, egyből felfigyeltünk. Louis felállt és utána ment. Niall a laptopját bújta és próbált adatokat megszerezni.

- Van valami? – szóltam ki.

- Ami azt illeti igen. – jött be Louis és az asztalra dobta a képeket, ami egy fehér borítékban volt.

Niall maga mellé tette a gépet és előre hajolva nézte őket velem együtt. Rengeteg kép volt. Az elmúlt négy év képei biztosan benne voltak. Eleanor az egyetemen, pár buliban és vásárlás közben a barátnőivel. Niall az autójában, más államokban, amikor pénzt vett fel. Louis és Eleanor mostani képeken, amikor a parton voltak vagy vásárolni. Emma a szüleivel a nyaraláson, amire meghívtak, az egyetemen és ahol kettesben voltunk. Nagyon nem állt össze a kép addig amíg, meg nem láttam azokat a képeket, amin Kikki volt és külön olyanok, amiket Tiffany és Liam.

- Mind végig meg voltunk figyelve? – sápadt le Eleanor.

- Tudom, ki lehetet az.. – húzta elő az egyik képet a kupacból – Lemerem fogadni, hogy ez a legfrissebb.

Eleanor bólintott és elvettem tőlük a képet. Kikki volt rajta. És Harry.. A reptéren álltak egy hatalmas sötétített üvegnél. Harry kezében repülőjegyek voltak. Szóval tényleg elvitte. Mostanra biztosan az óceánon túl lehetnek.

- Niall, próbáld meg lenyomozni azt a repülőjegyet. – adtam a kezébe és felálltam – Louis gyere, elmegyünk Harry lakására. Eleanor, te pedig menj el az egyetemre. Most jobb lesz, ha egy kicsit távol leszel tőlünk.

- De.. – állt fel, mire Louis megrázta a fejét – Igaza van. Maradj is ott jó? Hívni foglak.

- Rendben. – bólintott szomorúan.

- Elviszünk, pakolj. – néztem rá.

****

- Mit akarhat ezzel? Komolyan most akarna bosszút állni?

- Szerintem nem ilyen hülye. – vontam meg a vállam, míg leparkoltam a háztömb elé.

- Azért csalódtam bennük.

- Bennük? – szálltam ki.

- Hát tudod, azt hittem Kikki ennél okosabb. – várt meg a járdán – Jó, lehet Harry bele kényszeríti, de erősebbnek hittem.

- Négy év után mi se vagyunk olyanok, mint voltunk. – reagáltam le egyszerűen.

- Ez egy hotel? – nézte Louis az épületet.

- Gondolható volt, hogy nem fog egy lakást venni.

- Igaz, hotel szobát könnyebb bérelni. – vonta meg vállait.

Nem volt egy nagy durranás a hotel, teljesen közép kategóriás volt. Kedves alkalmazottak voltak és tiszta volt a hely. Louis egyből a recepcióhoz ment, míg én körbe néztem. Talán Harry még sem olyan hülye. Egy ilyen helyen ki keresné, főleg még hogy állnévvel is van itt. Harry okos volt. Mindenkinél okosabb volt. Talán ő volt az, aki nem volt benne mindenben, még is mindent tudott. Nem hiába akarta annyira Frank a csapatába. De akkor is én győztem és ez sose lesz más képpen. Harry észhez fog térni.

- Valami nővel él, Sylvia a feleségbe. – forgatta szemeit Louis – A tizediken vannak.

- Lehet Kikki lenne a felesége?

- Nem hiszem. – rázta meg a fejét – Azt mondták, régóta itt élnek már.

Bólintva szálltam be a liftbe és megnyomtam a tízes számot. Louis a telefonjára nézett, majd sóhajtva tette vissza zsebébe. Mióta Eleanor elment tőlünk, ami kb fél órája lehetett azóta a telefonjára van állva.

- Bocs. – mondtam, ahogyan kiszálltam a liftből.

- Hm?

- Azt hogy Eleanor nem lesz velünk.

- Ugyan, igazad van. Csak tudod sok ideig, nem láttuk egymást aztán újra, nehéz elengedni.

- Ő legalább nem egy idiótával van. – válaszoltam keserűen.

Megálltunk az ajtó előtt és Louis a zárat kezdte el nézni. Kártyás volt. Régebben rengeteg ilyen zárat törtünk fel. Gyerekjáték lesz újra megtenni. Én figyeltem a folyosót míg, Louis a zárral ügyeskedett. Az ajtó kattant egyet és lassan kinyitotta. Benéztünk rajta, de nem láttunk senkit. Hallani lehetett, hogy a lakásban megy a tv. Becsuktuk magunk után az ajtót és a hang irányába mentünk. Egy hatalmas lakás volt. Padlótól plafonig érő üvegekkel és márvány padlóval. Hófehér kanapé volt bent és egy hatalmas síkképernyős tv. Hirtelen kattant az egyik zár, mi pedig a falnak dőltünk.

- Legalább szólhattál a szar tervedről.. – hallottunk meg egy női hangot – Leszarom! Harry velem ne beszélj, így míg mindent megteszek neked! – egyre csak erősödött a hang, ami azt jelentette közel, van az illető – Igen, elvittem. Mikor jössz vissza? Jó, elintézem. És Kikki?

Kezeim ökölbe szorultak és Louis ellökte magát a faltól. Meglepődve néztem rá. Megfogta a nőt és befogta a száját is. Lehajoltam a telefonért és a fülemhez tettem, míg Louis elvitte a közelemből.

- Most jól érezzük magunkat, igaz Kikki rosszul van, de jobban lesz, ha kap egy tablettát. – köhintett Harry – Liam és Tiffany ma már meg lesznek. Az ujjam köré csavarom őket is.. Itt vagy?

- Meg foglak találni, és akkor megpusztulsz Styles. – morogtam – Ha bármit beadsz neki, véged és ezt komolyan mondtam.

- Oh, szóval még sem vagytok olyan bénák.. Biztos csak ösztönzés kellett. Üdv a játszmában Malik. Nyerjen a jobb. – nyomta le.

Ledobtam a telefont a kanapéra és bementem a szobába, ahová Louis ment. Ahogy beléptem nem hittem a szememnek. Kendra ült velem szemben és felvont szemöldökkel meredt ránk. Louis a szekrénynek dőlve nézte, majd rám nézett.

- Szóval? Mit akartok?

- Te nem haltál meg? – kérdezte Louis.

- Harry megmentett.

- Leszarom.. Hová mentek? – förmedtem rá.

- Nyugalom! – nevetett – Texas. Azon belül nem tudom. Nem olyan sok mindenbe avat be.

- Ha hazudsz, akkor meghalsz. Kendra, még egyszer felteszem a kérdést. Hová mentek?

- Mint mondtam Texas. – rázta a fejét – Liam és Tiffany nyomára bukkant és hozzájuk mennek. Ennyit tudok. Azt sem tudtam, hogy Kikki is vele lesz.

/Kathlyn szemszög/

Keresztbe tett karokkal álltam Harry mellett, míg az italunkra vártunk a bárban. Harry a telefonjával volt elfoglalva, így észre se vette, amikor elmentem mellőle. A bár falán régi újság cikkek voltak, Austin történetéről, sporteseményekről és ilyenekről. Először nem értettem, hogy miért pont Austin, de már tudom. Tiffany imádta a sportot, és itt aztán van bőven minden féle.

- Máskor szólj, ha elmész. – hallottam meg Harry hangját és átadta az italom – Mehetünk?

- Most hová? – vettem el tőle és követtem.

- Elmegyünk a csarnokba. Tiffany ott dolgozik. – vette fel napszemüvegét – Hátha most is ott van.

Sóhajtva követtem és bevettem a számba a szívószálat. Harry magasabb lett. Régen se volt alacsony, de most aztán égi meszelő hozzám képest. Bár, hozzám képest mindenki magas. Furcsa belegondolni, hogy lefeküdtem vele. Sose tettem volna ilyet az előtt. Persze, hiszen csak Zayn létezett számomra.

- Ne maradj már le mindig. – találkozott tekintetünk, ahogyan hátra nézett.

- Bocs. – motyogtam – Csak már fáradt vagyok.

- Mindjárt ott vagyunk. – fogta meg a kezem, mire értetlenül néztem rá – Így legalább nem veszel el.

Felnevettem rajta és megszorítottam a kezét. Jól esett hogy foglalkozott velem, de furcsálltam is hogy ennyire.

- És Harry?

- Harry? Ő egy olyan ember, akinek nagy erőfeszítések nélkül mennek a dolgok. Titkos, de még is nyílt. Roppant számító és körül tekintő.

- Hogyan került közétek?

- Egy kisebb autólopó tárasságban volt. Ellopták az autókat és eladták az alkatrészeket, amiből drogot vettek, majd azt is tovább adták. A csoport tartozott nekünk és elmentünk a telephelyükre, akkor találkoztunk vele. Harry nagyon okos és cseles. Ez tetszett meg benne, ezért kértem hogy csatlakozzon hozzánk.

- És Te, hogy lettél ilyen?

- Ez összetett.. – sóhajtott – Egyszer láttam, ahogyan bántanak egy nőt. Több fős férfitársaság. Pont indultam volna segíteni, mikor lövések történtek és a férfiak a földön voltak. Hirtelen sok sötét ruhás ember megjelent és elvitték a holttesteket. Aztán ment egy másik, aki a nőnek segített. Felhúzta a földről, ellátta a sebeit, amit látott rajta és visszaadta a táskáját. Utáltam és most is utálom, ha egy nőt megaláznak és bántanak. – nézett rám Zayn és az arcomra simított – Akkor döbbentem rá, hogy olyan akarok lenni, mint az az ember. Kis taknyosként képes voltam követni őket és eléjük állni. Ez tetszett nekik a legjobban. Bekerülhettem közéjük, és onnantól kezdtem, haza se mentem. Londonba jöttem velük. – mélyen a szemeimbe nézett és csendben maradt kicsit, majd hüvelykujját végig húzta ajkaimon – Azon a napom az üzletben, láttam rajtad milyen félénk vagy és esetlen. Bevallom nagyon tesztet, követni kezdtelek. És megláttam, hogy bántani akarnak téged. Hirtelen a düh elöntött és meg akartam őket ölni.

- Szóval.. Te nem is akarod az embereket bántani?

- Sose akartam, csak azokat, akik megérdemlik. Akik bántanak másokat.

Harry a falnál lévő információs kiírásokat nézte. Gyomrom görcsbe ugrott, míg körbe néztem. Talán újra láthatom a barátnőmet. De mi van, ha már nem is akar látni? Félek és izgulok egyszerre. Borzalmas.

- Hé, gyere. – nézett rám Harry.

Gyorsan felzárkóztam hozzá és megfogtam a kezét. Furcsán nézett rám, de nem lökött el magától. Végig mentünk az üres folyosón és terembe kötöttünk ki. Gyönyörű táncot jártak bent. Tele volt érzelmekkel és látszott rajtuk, hogy átéléssel csinálják. Egy szép lassú szám szólt és a párok körbe táncoltak. De Tiffany nem volt köztük. Harry éppen indulni akart, mikor egy ismerős hang ütötte meg fülünket.

- Harry? Kikki? – mind a ketten hátra fordult és Liam állt ott meglepődve – Nem hiszek a szememnek.

Kirántottam a kezem Harry kezéből és Liam felé futottam. A nyakába ugorva öleltem szorosan és hatalmas mosoly ült az arcomra. Hát tényleg találkozhatom velük. Karjait szorosan körém zárta és kuncogni kezdett. Liam mindig is közel állt hozzám, azóta ismerem mióta Tiffany először találkozott vele. Valami idióta bárba rángatott el azon az estén és ott találkoztunk. Liam véletlen leöntötte őt és szerelem volt első látásra. Elengedett és hátrébb lépve nézett rajtunk végig.

- Hű.. Mások vagytok.

- Te semmit se változtál. – dobta a kukába Harry a műanyag poharat – Tiffany?

- Éppen a táncórát nézi. Meghúzta a lábát, így nem tud részt venni benne. – bökött fejével a kilátó felé – És a többiek?

- Ketten jöttünk. Bonyolult ez a dolog, el fogom mondani.

Liam furcsán pillantott rám, mikor is izgalmamban közelebb húzódtam barátjához. Valószínűleg azon gondolkozhat, miért nem Zayn áll itt velem. Hogy a többiek hol vannak, és mi van velük.

A zene elhallgatott és hirtelen mindenki eltűnt a teremből. Ahogy hátra néztük, Tiffany állt velünk szembe. Haja ugyan úgy be volt fonva és a vállára volt dobva, mint régen. Semmit nem változott. Ajkai hatalmas mosolyra görbültek és talán sírni is kezdett. Felénk sietett, de én gyorsabban oda értem hozzá és a szorosan átöleltem. Boldog voltam. Rettenetesen boldog. Végre nem csak reménykedtem, hogy mindenki jól, hanem tudtam. Mindenki jól van és élni az életét. Újra egésznek kezdtem magam érezni. Könnyek szöktek ki a szememből, és barátnőm nyakába temettem az arcom. Annyira hiányzott nekem. Annyiszor meg akartam keresni. Annyiszor elhatároztam, hogy felkutatom, de féltem, attól hogy mit találnék. De most újra érezhetem, ahogyan átölel, és nyugtatóan beszél hozzám.

- Hiányoztál Kikki, rettenetesen hiányoztál. Annyira aggódtam érted. Amikor megtudtam, hogy egy hétig nem tértél magadhoz megjártam a poklot. És nem tehettem semmit. Nem is láthattalak. Annyira sajnálom, kérlek, ne haragudj rám. – zokogott.

De most fordult a kocka. Én nyugtattam őt. Én voltam az, aki ebben a pillanatban erősebb volt és mosolyt tudott mutatni a másik felé, hogy semmi baj nincs. A fiúk mosolyogva néztek ránk. Liam boldog volt, hogy Tiffany megkönnyebbült. Látszott rajta.

****

Tiffany a konyhából sétált lassan be kezében egy tálcával, amin poharak voltak és üdítő. Harry szorosan mellettem ült, hol ott volt még egy nagy hely mellette. Liam a velünk szembeni fotelben és még mindig furcsán nézett ránk. Főleg mióta Harry mindent elmondott. Tiffany a fotel szélére ült és átkarolta Liam vállát.

- Szóval azt akarod, hogy szálljak Zayn ellen? Harry ennek semmi értelme. Kikki már veled van, ez elég büntetés neki.

- Ugyan, azt akarom, hogy jobban fájjon neki.

- Harry ez kissé bizarr. Még is csak Zayn húzott ki régebben egy nagyobb pácból.

- Igen, és ő tette el láb alól a barátnőmet.

- Tudod miért Harry?

- Mert nem bírta elviselni, hogy van valakim. – vonta meg a vállait.

- Nem! – förmedt rá Liam – Azért mert Carrie rohadtul de fel akart minket dobni, tudod mennyire leszart, hogy elhurcolnának téged? A saját kis élete érdekelt.

Harry nem felelt. Idegesen kezdte rázni a lábát, mire a combján lévő kezére tettem a kezem és ránéztem. Vette egy mély levegőt, majd lassan kifújta. Lassan rám pillantott, majd vissza barátjára.

- Nem érdekel Liam, szólhatott volna róla. Lehet igazatok volt, de szólhattatok volna róla. Szerintem igen is jogomban állt volna tudni arról, hogy megöltétek azt a lányt akit szerettem.

- És mi lesz? Kikki lesz a halálos célpont? – nézett rám aggódva Tiff.

- Dehogy is. – rázta meg a fejét Harry – Nem fogom bántani, sose állt szándékomban bántani. Zayn eleget bántja.

- Hogy mi?! – pattant fel Tiffany – Bánt?

- Nem! – néztem Harry felé – Honnan veszed? Még csak nem is találkozunk.

- És a múzeumi este? Amikor is meg akart fojtani?

- Kuss! – álltam fel – Miért vádaskodsz? Te is meg akartál egyszer ölni..

Valamiért könnyek gyűltek újra a szememben. Fájt, hogy így beszélt. Éppen nyitotta volna a száját Harry, mikor leintettem és letöröltem a könnyeim. Barátnőm felé fordultam, aki aggódva nézett rám.

- Merre van a mosdó?

- A folyosó végén balra. Elkísérjelek?

- Nem kell, köszönöm. – ráztam meg a fejem és elmentem tőlük.

Miért hiszi Harry annyira, azt hogy ő sokkal jobb? Ugyan úgy ölt embereket és ugyan úgy gondolkozik, mint Zayn. Tulajdonképpen semmiben sem másak.

/Zayn szemszög/

Eleanor előttem állt és bekopogott a sötét színű fa ajtón. Egy magas, szőke hajú középkorú férfi nyitott nekünk ajtót. Ideges volt. Egyből félre állt az útból és behívott minket. Ahogy becsukta az ajtót elém állt, és a kezét nyújtotta.

- Lucas vagy, Kathlyn nagybátyja.

Elfogadtam a gesztusát, és kezet ráztam vele. Így jobban megnézve, volt valami közös bennük. A szemük, és az arcvonásuk. Szinte teljesen megegyezett.

- Zayn. – bólintottam.

- Tudsz.. – nézett Eleanor felé – Illetve tudtok valamit?

- Nem, még semmit. – rázta a fejét – De ha nem lenne tolakodás, körbe nézhetnénk a szobájában, egyszer említett egy füzetet, amibe mindent felír. Hátha itt hagyta.

- Persze, ha ez segíteni tud.

Lucas kapkodva szedte a lábait fel az emeltre, mi pedig követtük. Volt egy rövidebb folyosó, amin pár lépést haladtunk, majd Lucas kinyitotta az ajtót. Eleanor belépett és egyenesen az ablakhoz ment, hogy kihúzza a függönyöket. Lucas nem ment be, még csak be sem nézett szinte, így bementem én is. Tiszta és rendes szoba volt. Világos színű falak voltak, sötét bútorokkal. Az ágy is rendben volt és minden könyv sorrendbe volt rakva, ahogyan régen is.

- Ha bármire szükségetek lenne, szóljatok, lemegyek a telefonhoz.

- Rendben. – szólt ki El – Akkor kutassunk.

- Még is mit keresünk? – csuktam be az ajtót.

- Bármit. Amiből rájöhetünk, hogy Kikki pontosabban hol van.

Sóhajtva mentem a hosszú szekrényhez és végig néztem a sok kacaton. Hirtelen eszembe jutott, hogy Kikki mennyire is szeretett sok kacatot gyűjteni. Mielőtt hozzám költöztettem, szinte üres volt a szobám, olyan sterilnek mondhatni. Két hónap után tele volt, mindennel. Könyvek, magazinok, vacak pár font értékű dolgokkal. És szerettem. Időbe telet, hogy megszokjam, de szerettem. Nem volt olyan rideg.

Kezembe véve a hó gömböt, ráztam fel és néztem. Egy kastély volt, fákkal körbe véve. Volt egy hasonlója régebben is.

- Zayn nem azért jöttünk, hogy játszunk. – vette ki a kezemből Eleanor és letette a polcra – Nem téged kellett volna hoznom.

- Mért is?

- Mert még mindig úgy mond, felzaklat Kikki féle emlékeid. Ilyenkor egy másik dimenzióban vagy.

- Pff.

Eleanor elnevette magát, majd kihúzta a fiókot. Kivett belőle pár jegyzetet és könyvet, de semmi nem volt ott sem. Az ágyhoz mentem és felemeltem a matracot a keretből. Eleanor oda sétált és kivette az ott lévő papírokat és összehajtott képet. Óvatosan visszatettem és leültem. Szétnyitotta a képet, amin szélesen elmosolyodott és felém, mutatta. Ott álltunk egymáshoz közel. Hatalmas mosollyal jutalmazott. Csodálatos mosoly. Elvettem tőle a képet és egy utolsó pillantást vette rá, tettem el zsebembe.

- Ezek mind csak régi gondolatok és levelek. – pillantott rám sóhajtva Eleanor – Ez így nem jó.

- És a laptopja? – néztem az asztalra – Hátha van benne valami.

El rögtön kapott a lehetőségen és bevágott a székbe. Felnyitotta az ezüstszínű gép tetejét és bekapcsolta. Az asztalon lévő képet néztem, amin Lucas, Kikki és egy szőke hajú nő volt. Talán ő lehet Lucas élettársa. Boldogok, talán valami nyaraláson voltak vagy csak egyszerűen a tengerparton töltötték a napjukat.

- Jelszavas.

- Hm? – hajoltam oda.

- Francba bármi lehet a jelszava. – motyogta El – Így tényleg semmire se megyünk.

- Engedj ide. – löktem meg derekammal, mire felállt.

Eleanor a polcokon lévő kis dobozokat kezdte nézegetni, míg én különféle jelszavakkal próbálkoztam. Megpróbáltam azt mikor először találkoztunk, azt, amikor született, mikor a szülei meghaltak aztán a nővére, de egyik sem működött. Egyszerűen bármi lehet, de elvinni nem akarom a gépet. Niall pár perc alatt megoldaná. Hátra dőlve a széken tettem zsebeimbe a kezem és megéreztem a fényképet. Hirtelen eszembe jutott, hogy azt nem próbáltam mikor elváltunk egymástól. Beírtam a számokat, majd pityegve a gép feloldotta a zárat. Eleanor boldogan sietett mellém és közelebb hajolt.

- Nézd meg a böngészőjét! Hátha nézett valamit.

Beléptem a programba és az előzményekre kerestem. Ott volt Texas. Még hozzá Austin.

- Bingo! – örült meg Eleanor és elővette a telefonját – Hívom a fiúkat.